3
Másnap, mikor már otthon feküdtem...'otthon'...azaz Robinál, (megjegyzem írtó szar benyomás után kijózanodni. Kevereg a gyomrod, hányingered van, ha mázlid van el is ájulsz párszor, meg ki is taccsolot, még azt is amit két éve ettél. Oké, picit túloztam. Nekem már csak a gyomorfájás van, meg egy kibaszottul kellemes lüktetés a testemben. Esküszom, olyan, mintha percenként eléveznél. Ezért imádok ilyenkor vigyorogva feküdni az ágyon. Viszont aki először csinálja, az szenvedhet. Vagy csinálja, úgy ahogy én szoktam hozzá. Kezdesz kijózanodni, beszívsz megint. Garantáltan hozzászokik a szervezeted. Azt nem mondtam, hogy egészséges...mert nem az. De már eleve a drog nem az. Na mindegy, elkalandoztam) szóval Robinál feküdtem a kanapén, vigyorogva pásztáztam a plafont, az említett okok folytán.
- olyan...kurvajó.- sóhajtottam fel kéjesen, majd behunytam a szememet. A gyomrom az fáj, de szarok rá.
Kissé kezdett immár fura érzés elragadni magával a tegnap este után. Rendben, hogy volt másfél évet börtönben, de, hogy ennyire igényelni a férfi ő...jó, fogalmazzunk nyersen, faszt és segget, azt nem gondoltam volna. És mi van ha egyszer engem van kedve megdugni..? Bár Tomi nem úgy nézett ki, mint aki meg lett erőszakolva. Lehet akarta...akkor pedig talán nincs mitől félnem. Vagy még is? Nem ismerem olyan rég óta. Azt sem tudom miért csukták le, annó. Viszont azt is tudom, hogy most felfüggesztetten van. Hogy miért nem tudom. Feltételezem azért, mert...mert valami drogügy. Mást nem nagyon tudok elképzelni. Bár ami azt illeti, ezek után...kitudja miket művelt még.
- Ehelyett az orgazmussal teli pofáddal, nem emelnéd meg a segged, és segítenél?!-kérdezte morogva Rob, kirángatva a gondolatok édes karmai közül, amik csak annyira kapargatták a testem kívülről, mint amennyire a cucc bellülről.
- Nem.- válaszoltam csuklóból, lassan kipottyantva a szavat két ajkam közül. Erre valami a szó szoros értelmében belebaszódott a pofámba. Kinyitottam a szemem. Hát rámdobta azt a kurvanagy táskáját tegnapról.
- Kössz.- ölelgettem meg a táskát, és a fejem alá raktam párna gyanánt.
- Fujj te fasz.-morgott. Épp meg akart volna fulytani, mikor ideges kopogás verődött a bejárati ajtóra. Rob a szája elé emelte a mutató ujját, hogy meg ne szólaljak. Hangtalan léptekkel sétált el az ajtóig, és a kis lyukon kinézett rajta. Igen ez már tipikus. Ha valaki be akar jönni hozzánk...azaz...hozzá, akoor az bajt jelent. Bajt, ami vagy a sünöket jelenti, vagy valami teljesen mást. Így volt ez most is.
Majd kinyitotta.
- D' mi a faszt ijesztgetsz?-kérdezte.(Tipikus Robi logoka, mindenkit addig becézünk ameddig csak lehet, így Dávidból "Dé" lett.)
- Georg korházban mentősök anyámék jönni fognak!-darálta le femegve, az újonnan megérkező Dávid.- Te szívtál vele mi, te kurva?! Te voltál igaz?! Halál rád!!- kezdett el ordibálni velem én pedig csak azokkal a nagyra nyílt kék szemeimmel pislogtam. Hahh imádom a kék szemeimet. Olyan meggyőzőek tudnak lenni.
- Áljál le.- mondtam kissé talán felháborodottan is.
- Nem, nem, kibaszottul nem állok le! Kibaszottul miattad van korházban az öcsém, és ez neked kibaszottul fájni fog!- tépte ki magát Rob karjai elől és vérben forgó szemekkel (ami talán a sírástól, talán az idegtől jött elő) elkezdett nekem rontani. Láttam rajta, hogy tényleg képes lenne megölni és ha most nem történik valami, akkor ezt talán meg ia teszi. Vagy a puszta kezeivel folyt meg vagy a villogó fogaival fogja kiharapni a nyakamból az ütőeret. De, hogy meghalok, az biztos.
Mikor már a szivverésem talán két ütemet is kihagyhatott, fogta meg D' karjait hátulról, és fél karjával a nyakához szorított, és hátra hajlítva azt hirtelen. D' felszisszent, de láthatőan elgyengült, közel sem volt úgy befeszülve mint eddig.
- Az én lakásomban nem lesz olyan gyilkosság, amit nem én rendezek. Remélem felfogtad.- mondta Rob, majd továbbra is így fogta a srácot, aki levegőt is alig kapott.
Hogy Rob, honnan tanult meg ilyen mozdulatokat ilyen hirtelen, azt talán sosem tudom meg. Azthiszem értem miért nem kapták el még a zsaruk túl sokszor...
- Na dalolj.- lökte le a kanapéra D'-t mire én felkeltem. A végén még ténylegesen megöl.
- Georg...azt...tudtam, hogy vágja magát...azt...már kitudja hány éve csinálta...de...de...most túl durva lett...mikor bedrogozott, utána elment az egyik sulis társához, és...meg akarta ölni...de nem is ez a lényeg hanem hazament az üres házba...és túlvágta magát. Korházba került.- mondta és teljes testben remegett.- anyám és apám pedig...ki akarják derítni honnan szerzett drogot, mert az eredmények kimutatták, hogy van a szervezetében.
- Várj ez nem klappol.- szóltam közbe.- Mikor csinálták a viszgálatokat?-kérdeztem az órámat nézve. Az órámat amik oly szépne harmonizált a karomon lévő hegekkel...
- 11körül...- válaszolt D'.
- Ma reggel?- kérdeztem vissza, kicsit a hajamat igazítva el oldlara.
- Szerinted mikor baszod?! - morrant fel, és épp fugrott volna, de Robi lefogta. Hát még mázli...amúgy kb megölt volna.
- Akkor ez faszság...reggel...hát még rosszabb esetben is, de reggel hétig fel szívodott a cucc a szervezetében. De talán még előbb.
- Pedig ez tuti 11 körül volt...ez biztos.-mondta.
- Akkor téged átbasztak. Vagy a tesód, vagy anyádék. - válaszotlam, mire csak elsötétülő tekinteteket kaptam a fofámba.
- Georg sosem hazudna. Nekem soha.-sóhajtotta.
- Nem tudhatod, mikre döbbent a cucc hatásá közben.- sétáltam be a konyhába, hiszen ezt én tudom a legjobban.
