A másnap

3

Másnap, mikor már otthon feküdtem...'otthon'...azaz Robinál, (megjegyzem írtó szar benyomás után kijózanodni. Kevereg a gyomrod, hányingered van, ha mázlid van el is ájulsz párszor, meg ki is taccsolot, még azt is amit két éve ettél. Oké, picit túloztam. Nekem már csak a gyomorfájás van, meg egy kibaszottul kellemes lüktetés a testemben. Esküszom, olyan, mintha percenként eléveznél. Ezért imádok ilyenkor vigyorogva feküdni az ágyon. Viszont aki először csinálja, az szenvedhet. Vagy csinálja, úgy ahogy én szoktam hozzá. Kezdesz kijózanodni, beszívsz megint. Garantáltan hozzászokik a szervezeted. Azt nem mondtam, hogy egészséges...mert nem az. De már eleve a drog nem az. Na mindegy, elkalandoztam) szóval Robinál feküdtem a kanapén, vigyorogva pásztáztam a plafont, az említett okok folytán.
- olyan...kurvajó.- sóhajtottam fel kéjesen, majd behunytam a szememet. A gyomrom az fáj, de szarok rá.
Kissé kezdett immár fura érzés elragadni magával a tegnap este után. Rendben, hogy volt másfél évet börtönben, de, hogy ennyire igényelni a férfi ő...jó, fogalmazzunk nyersen, faszt és segget, azt nem gondoltam volna. És mi van ha egyszer engem van kedve megdugni..? Bár Tomi nem úgy nézett ki, mint aki meg lett erőszakolva. Lehet akarta...akkor pedig talán nincs mitől félnem. Vagy még is? Nem ismerem olyan rég óta. Azt sem tudom miért csukták le, annó. Viszont azt is tudom, hogy most felfüggesztetten van. Hogy miért nem tudom. Feltételezem azért, mert...mert valami drogügy. Mást nem nagyon tudok elképzelni. Bár ami azt illeti, ezek után...kitudja miket művelt még.
- Ehelyett az orgazmussal teli pofáddal, nem emelnéd meg a segged, és segítenél?!-kérdezte morogva Rob, kirángatva a gondolatok édes karmai közül, amik csak annyira kapargatták a testem kívülről, mint amennyire a cucc bellülről.
- Nem.- válaszoltam csuklóból, lassan kipottyantva a szavat két ajkam közül. Erre valami a szó szoros értelmében belebaszódott a pofámba. Kinyitottam a szemem. Hát rámdobta azt a kurvanagy táskáját tegnapról.
- Kössz.- ölelgettem meg a táskát, és a fejem alá raktam párna gyanánt.
- Fujj te fasz.-morgott. Épp meg akart volna fulytani, mikor ideges kopogás verődött a bejárati ajtóra. Rob a szája elé emelte a mutató ujját, hogy meg ne szólaljak. Hangtalan léptekkel sétált el az ajtóig, és a kis lyukon kinézett rajta. Igen ez már tipikus. Ha valaki be akar jönni hozzánk...azaz...hozzá, akoor az bajt jelent. Bajt, ami vagy a sünöket jelenti, vagy valami teljesen mást. Így volt ez most is.
Majd kinyitotta.
- D' mi a faszt ijesztgetsz?-kérdezte.(Tipikus Robi logoka, mindenkit addig becézünk ameddig csak lehet, így Dávidból "Dé" lett.)
- Georg korházban mentősök anyámék jönni fognak!-darálta le femegve, az újonnan megérkező Dávid.- Te szívtál vele mi, te kurva?! Te voltál igaz?! Halál rád!!- kezdett el ordibálni velem én pedig csak azokkal a nagyra nyílt kék szemeimmel pislogtam. Hahh imádom a kék szemeimet. Olyan meggyőzőek tudnak lenni.
- Áljál le.- mondtam kissé talán felháborodottan is.
- Nem, nem, kibaszottul nem állok le! Kibaszottul miattad van korházban az öcsém, és ez neked kibaszottul fájni fog!- tépte ki magát Rob karjai elől és vérben forgó szemekkel (ami talán a sírástól, talán az idegtől jött elő) elkezdett nekem rontani. Láttam rajta, hogy tényleg képes lenne megölni és ha most nem történik valami, akkor ezt talán meg ia teszi. Vagy a puszta kezeivel folyt meg vagy a villogó fogaival fogja kiharapni a nyakamból az ütőeret. De, hogy meghalok, az biztos.
Mikor már a szivverésem talán két ütemet is kihagyhatott, fogta meg D' karjait hátulról, és fél karjával a nyakához szorított, és hátra hajlítva azt hirtelen. D' felszisszent, de láthatőan elgyengült, közel sem volt úgy befeszülve mint eddig.
- Az én lakásomban nem lesz olyan gyilkosság, amit nem én rendezek. Remélem felfogtad.- mondta Rob, majd továbbra is így fogta a srácot, aki levegőt is alig kapott.
Hogy Rob, honnan tanult meg ilyen mozdulatokat ilyen hirtelen, azt talán sosem tudom meg. Azthiszem értem miért nem kapták el még a zsaruk túl sokszor...
- Na dalolj.- lökte le a kanapéra D'-t mire én felkeltem. A végén még ténylegesen megöl.
- Georg...azt...tudtam, hogy vágja magát...azt...már kitudja hány éve csinálta...de...de...most túl durva lett...mikor bedrogozott, utána elment az egyik sulis társához, és...meg akarta ölni...de nem is ez a lényeg hanem hazament az üres házba...és túlvágta magát. Korházba került.- mondta és teljes testben remegett.- anyám és apám pedig...ki akarják derítni honnan szerzett drogot, mert az eredmények kimutatták, hogy van a szervezetében.
- Várj ez nem klappol.- szóltam közbe.- Mikor csinálták a viszgálatokat?-kérdeztem az órámat nézve. Az órámat amik oly szépne harmonizált a karomon lévő hegekkel...
- 11körül...- válaszolt D'.
- Ma reggel?- kérdeztem vissza, kicsit a hajamat igazítva el oldlara.
- Szerinted mikor baszod?! - morrant fel, és épp fugrott volna, de Robi lefogta. Hát még mázli...amúgy kb megölt volna.
- Akkor ez faszság...reggel...hát még rosszabb esetben is, de reggel hétig fel szívodott a cucc a szervezetében. De talán még előbb.
- Pedig ez tuti 11 körül volt...ez biztos.-mondta.
- Akkor téged átbasztak. Vagy a tesód, vagy anyádék. - válaszotlam, mire csak elsötétülő tekinteteket kaptam a fofámba.
- Georg sosem hazudna. Nekem soha.-sóhajtotta.
- Nem tudhatod, mikre döbbent a cucc hatásá közben.- sétáltam be a konyhába, hiszen ezt én tudom a legjobban.

Az unikornis még oké, de ez..

Az unikornis még oké, de ez...

Ketten ültünk a...mostmár az asztalon, mind a ketten. Georg is igen igen felbátorodott a rudacska "fogyasztása" közben. Sosem láttam még ennyire felszabadultnak. Akarom modnani gátlások nélkülinek? Talán. Mert eléggé olyan a gyerek,hogy nem mer még levegőt venni sem.Bár az én fejembe is beleszállt az az émelyítő íz, és illat. Émelyítő és istenien édes..hah. Georg a zenére dudorászva dölöngélet mellettem, néha neki-neki koccanva a vállamnak, mire megszeppent, kicsit megrezzent, majd folytata megint. Én pedig bámultam a sarokban lévő unikornist...huh? Oké, asszem kicsit megártott a cucc. Kicsit...? Bár nekem közel sem annyira mint a másik szobában lévőknek. Igen, nekik direkt ezért van tot egy szoba, hogs ha kiütik magukat, oda elmehetnek lenyugodni.
Bambulva ülök az asztalon és a rudacskát szipolyozom.
- Finooom?- hallottam egy nevető hangot a hátam mögül.
Hátra fodultam egy lassabb mozdulattal, és elfintorodva mértem végig a picsa kitolósan, behajolva álló Torit.
- Hé, azért, mert ez robikának bejön, nem biztos, hogy nekem is!-fintorodtam el mégjobban, és megfogtam a pólóját, és alréb rángattam, hogy legalább azt ne legyen kötelező néztem. Ezt meg mintha még élvezte is volna, elvigyorodott.
- Jajmár, ne legyél buzika.-röhögött, és a fülemhez hajolva nyalt bele, mire én elhesegett. Milyen szúnyog akar ez lenni he? Vagy vámpír? Vérnyúl? Br.
- Jajmár, nem mintha te annyira heteró lennél.- vágtam vissza szemet forgatva...hah, és én vagyok a buzika, mikor ő bulizás közben ötpercenként másik csajjal smárol. Én meg full egyenes hajlamú vagyok. Ch.
- Ez lányoknál más, te butaaa.- túrta össze a hajam. Ez is szívhatott valamit, mert nem meri senki összetúrni a hajam. Mert, mindenkinek leharapom a fejét. De ennek is lefogom mindjárt, de kurvára. Száradjon le a ribanc keze!
- BASSZDDDMEEEGGGG!- sikítottam fel, és elkezdtem rugdalózni. Sipítva kezdett röhögcsélni, és a fele vörös hajába túrt.
- Kit?!- röhögött, dölöngélve a zene ritmusára... Gratulálok, még rázd is a segged. Jó oké, higy nem vagyok ferde, de a csajokból nekem ez kurvára sok.
- Anyádat! Ne nyúlj a hajamhoz.-morogtam es lelapogattam.
Ő röhögve eldölöngélt a másik szobába. Gondolom megerőszakolni valakit, vagy csak molesztálni, esetleg segíteni valakinek kiverni...vagy én nem tudom...
-th...-nyöszörgött ki valamit Georg. Na felébredt vagy mi van? Tudnám miért van ilyen szar neve amúgy... Ilyen névvel már felkötöttek volna magam..- te...nem vagy heteró?- pillogott rám. Már ez is kezdi?!?!? Miért vagyok én mindneki szerint olyan buzis?! Jólvanmár.
Olyan meglepett fejet vágtam, hogy majdnem leestem az asztalrol, de nem a szer miatt. Ennek mi baja van baszdmeg..
- Mit érdekel az téged?-vontam vállat. Ch. Paraszt. Majd a cigimet szívtam be jó mélyen, majd fújtam ki a füstöt. Felsóhajtottam...valami rettenetesen jó érzés. Égeti a tüdőm, és érzem h szétáramlik hah.
- Egyébként meg...miért vagy mindig kuka?-kérdeztem.- kb.először hallak megszólalni, mióta a csapatban vagy.
-Nem vagyok bőbeszédű.-suttog, majd elnéz.
- Ahm. Hát ez igazán faszányos indok.-forgattam szemem, majd felkeltem.- Remélem senki sem dug a wc-ben. - Jegyzem meg szinte már csak magamnak.
Majd kitotyogtam a budiba. Dehogy dugtak...dehogy...neeem...bár látni nem láttam mert egy fülkében voltak.
Én pedig elkezdtem kiürítenina hólyagomat, majd az érdekes hangokkal teli kabinból kiveretett Rob. Igen, felfigyelhettetek rá, hogy ma mindenben benne van ami perverz, meg csajok, meg satöbbi. Nem csak ma. És nem túlzok. Mindig.
- Eheh, Noékám, csodálom, hogy megtalálod.-vigyorgott átnézve a vállaimon, egészen a...
- Az én helyemben te ekkorát három kilóméterről is megtalálnál.-vigyorogtam, majd elraktam a kalapácsom.- Ellentétben veled. KicsiRobi.
- Nem láttad te még azt.- vigyorgott, majd kiment.
Én kezet mostam. Neki dőltem a falnak, majd a telefonomon kezdtem nézni az üziket. Mutter. Mutter. Mutter...oooo Vater!! Jah meg egy mobilszolgáltató. Hahm. Fasza.
Elrakom a telóm majd mennék ki. Csapzottan Tomi jött ki ugyan abból a kabinból amiből az elöbb Robi, furcsán totyogva.
Leesett az állam. Mi..a..fasz...
- Ti dugtatok.!?!?-sipítottam fel.
- Semmi közöd hozzá.-sóhajtott, majd fájlalóan felszisszenve kitotyogott
- Fujj....-suttogtam kerek szemekkel nézve utána. Mi az isten...?

Csak egy rudacska...

-Megyünk már?- dőltem hátra a székben sóhajtva. Robi pedig pakolta be a fekete hátizsákját, amin egy vörös halálfej villogott. Ja, Fila táskát képes átalakítani, de egy rohadt szendvicset lusta nekem megcsinálni. Vajon minden főnök ilyen? Régóta ezen gondolkodom.
Az utolsó falatot nyeltem le a szendómból.
- Ne pofázz.- dobta nekem a táskáját.- Ha ekkora a pofád, viheted is. Vagy 10 kiló.- mondta.- Úgy is gyenge nyomorék vagy.- mondta vállat vonva, és a fekete bőrdzsekijét rángatta fel magára.
- Majd pont én? Nem tudom ki a cucc felelős.-fortyogtam.- Mit viszünk?- nyitottam ki a táskát, és pakolgatni kezdtem a zacsikat, tűket, bogyókat, papírokat és kis dobozokat.
- Bírom mikor ilyen kis tüzes vagy.- vigyorodott el, majd a haját túrta fel fél kézzel. Olyan haja van! De olyan! Ha nem tudnám, hogy vannak szemei, akkor azthinném, nincsenek. Mindig bele söpri a szemei elé, meg lusta fodrászhoz menni, hogy levágassa. Meg sok ideje nincs is rá...és ahw. Éj feketé a tincsei, és szinte csillognak. Én bármit teszek a nyomis hajammal, nem lesz ilyen csilivili...nekem marad a lilás beütés, és a faszán beállított séró.- És kérlek szépen, a raktár utolsó darabjait. Esküszem megnyakalom már Torit, meg Csillát, ha nem hoznak már valamit. Egy hete ígérgetik, és egyik sem hoz semmit.- fortyogott magában, és nagy lépteket téve lépett az ajtóhoz.- Gyere már, ne várass meg!- morrant rám.
Sóhajtva visszahúzom a táska cipzárját, és Robikának dobom a tatyót.
- De baszd meg ha leesik!- ordibált rám.
- Csitu már, láttam, hogy figyelsz.- forgattam szemet, majd szinte bele ugrottam a bakancsaimba, és a kabátomba is. Nagyom yolo, olyan mint Darylnek, a Walking Deadből, csak jobb állapotban, mint neki. Két szárny van a hátán, amúgy pedig sötét színű.
Zsebre vágtam a kezeim, majd a falon díszelgő kocsi dísztárcsa órára pillantok, ami hangulatosan illik az összképbe, feketés, ezüstös bútorok, és piros falak mellé. Az előtér színei ezek, de kb. ugyan ezek jelennek meg a többi helyiségben is.

Kiballagtam az ajtón.

- Mellesleg...te miért nem szerzel be? Te is szoktál, nem de?-kérdeztem.

- Csak mert, két hónapja velem laksz, ne akarj midnent tudni.- fortyogott Robibáááácsi. Mekkora paraszt...Normálisan kérdezek erre meg szinte lecsicskáz...khössszz..

Én csak lazán sóhajtottam, és lépkedtem utána, közben pedig a mellettünk lévő panellakásokat bámultam. Igen, Rob'bal panelban lakunk. Ez van. Én sem örülök neki, de jobb mint otthon.

Hátulrol Rob lábait bámultam...nem tudom miért...ennek köszönhetően majdnem lebukdácsoltam a lépcsőn, mire ez a fasz ki is röhögött.

- De vicces.- morogtam, majd a hajamba túrtam, és úgy mentem tovább.

Egy jó fél óra után (20perc séta + 10perc metro...mert gyalog vagy egy óra...ha nem több) meg is érkeztünk egy külső kerületbe a város szélén. Annak is egy kis részére...a Fekete Éjfél lelőhelyére. Olyan este 10 lehetetett mikor oda értünk, és amint hallottam, rendesen ment már bent az élet. Bár csodák csodájára nem annyira üvöltött a zene, és a többiek.

- Ezekkel meg mi történt? Mitől téptek be úgy, hogy nem bírják az ordító zenét?-pislogott Robi.

- Nem tudom, de én is kérek.- vigyorogtam.

Erre sóhajtott majd benyomta a kaputelefont.

- Hm?-vette fel Tomi.

- Engedj be.

- Téged is kötelez a jelszó.-Válaszolt Tom.

- Dugd fel magadnak a jelszavad.-morgott.

- Nem engedlek be.-mondta elégedetten Tomi, és vigyorogva sóhajtott a hangja alapján.

- Lidérc baszdmeg jó?!- emelte fel a hangját a drága főnök.

Erre már nyílt is a kapu. Mindig ezt csinálják. Mind a kettő makacs, nem is értem Tomit, hogy nem rúgta még ki innen Robikaa...na mindegy.

Az újak álltalában megkérdezik miért "lidérc" a jelszó(ja ezt pont én mondom, aki elégé mai gyerek még a bandában). Na hát azért, mert Rob szörnyen misztikus lény és természet feletti dolgok őrültje. És meg van róla győződve, hogy előző életében az éjszaka lidérce volt. Hát...ha ő így érzi...

Becsattogunk az ajtón, lágy szürke falakkal kerített előszoba, egy két fotellel, amelyekből a rugó látszódott ki.

Az élet már javában folyt bent, majd Viki, ismertebb nevén Tori jött ki az egyik szobából vigyorogva, de valami köldökig kivágott felsőben.

Rob elvigyorodott, és oda lépett Torihoz, és átkarolta fél karral a derekát.

- Szivecském...-kezdte el vigyorogva birizgálni a 'póló'ját...- Nem lehetne, hogy végre hoznál is valami cuccot, és nem ilyen szarokra költenél?- komolyodott el, majd ellépett tőle. Ő sóhajtott, majd a szoba sarkára mutatott, ahol kiló számra hevert különféle cucc, és Csilla épp egy taggal veszekedett mellette, hogy ne vigyen belőle, amíg nem írta le az összes adatot az egyes cuccokról.

- Ezt nem lehetett volna már egy hete?-sóhajtott Rob, majd mellém ült le, neki az ölébe pedig Viki,(a szó szoros értelmében) szétbaszott lábakkal.

- Ejj.-pattantam fel. Hát nem akartam én ezt látni, a rohadt életbe...

Ők pedig felröhögtek mellettem, és elkezdték falni egymást. Örülök...

Erre pedig ledobtam a táskát az egyik fotelbe, és elkezdtem csinálni magamnak egy jointos rudacskát.

Miközben csináltam a cuccot, egy egyszerű fa asztalon ülve, ami körül rendezetlenül 3 alacsony bárszék volt az egyikre bizonytalanul Georg ült fel.

Rá néztem értetlenül, majd ő elhűzta a tekintetét. A zene ricsaja bőgött csak a fülembe, a szaglószervembe pedig a bódító illat.

-Cs...csinálsz nekem is?-kérdezte bizonytalanul Georg. Először fel sem figyeltem rá. Sosem beszélt még hozzám. Majd mikor felfogtam, hogy a kérdés hozzám szólt, felemeltem a fejem.

- Ha ezt a bátyád megtudja engem is megöl, meg téged is.- mondtam.

- Szokott adni...-mondta zavarban.

- Ja, én meg a Mikulás vagyok.-sóhajtottam.- szokott adni, csak egy nagyom lebutított fajtát ami nem üt annyira.- mondtam, majd oda adtam neki amit eddig csináltam.- Jó fej vagyok. Megkapod.

- K-kösz...-szorította a kezébe, és egy öngyújtott vett elő és meggyújtotta, majd beleszívott, és behunyta a szemét. Majd egyszerre köhögni kezdett.

Elnevettem magamat. A sajátom is kész lett, de közben már rég elbódított az az édes illat, amit Georg kezében a rudacska hintett felém. Elvettem tőle az öngyújtót és a sajátomat is meggyújtottam. Majd elégedetten a számhoz emeltem.

Csak egy rudacska. De nekem annyi örömet okoz...